Haragszom az Indexre. Nem ellene haragszom persze, hanem érte haragszom. De tudom, hogy ezt ott, az ő blog platformjukon hiába írnám meg. Sem ők nem foglalkoznának vele, hiszen megy a szekér, sem az olvasók többsége, hiszen nem akarnák sok emberhez eljuttatni a panaszokat.
Haragszom rájuk. Nem csak azért, mert a másik oldal könnyen kapja meg tőlük a hírhamisító címkét – joguk van a címkézéshez – miközben ők maguk is sokszor minimum elfogultak. A szabad véleménynyilvánítás nekik is jár, tévedni is szabad, sőt megerősítési torzításban szenvedő újságíró is lehet.
Azért haragszom rájuk, mert miközben a másik oldalt azért is vádolják, mert egyoldalú, sok kérdésben ők sem adnak teret a sajátjuktól eltérő véleményeknek. Azért haragszom, mert a saját véleményüket ténynek, magától értetődőnek állítják be, míg az ellenvéleményt a szőnyeg alá söpörnék.
És haragszom rájuk, mert a saját, magától értetődőnek, kötelezőnek mondott normáik a saját tetteik kapcsán nekik sem szentek.
Az Indexes újságíró is volt már részeg, mondott már olyat amit józanul nem mondana ki, tett már olyat, amit józan felnőtt fejjel nem tenne meg. És vannak nők, lányok, akiknek #metoo storyjában Indexes újságíró a szereplő.
Nem kell nagy dologra gondolni, azon az oldalon egy kéretlen bók is elég a szexuális zaklatás tényként állításához, kicsit ittasan, egy buliban valami ami mindenki szerint ártatlan lenne, de az áldozat szerint zaklatás, szerintük már halálos bűn, online gyűlölethullámot, ellehetetlenítést és halálig tartó megszégyenítést érdemel.
Szerintem ez utóbbi Cyberbullying. És szerintem nem csak ebben a kérdésben vannak túlkapásaik, és olykor a tőlük ideológiailag távol álló nőket megsértik. Nem is gondolva arra, hogy esetleg nőiségükben is megsértik őket, nem is gondolva arra, hogy ez maximális bunkóság. Sőt arra sem, hogy esetleg mondjuk az ismeretlen olvasójuk édesanyját, vagy édeslányát sértegetik.
Nem kívánok arról beszélni, vajon mi lenne, ha Szabó vagy Varga anyuka kapná az ívet, mert másokat ennyiben semmibe vevő Indexes újságírót nevelt a fiából. Pedig sejtjük, lenne kettős mérce!
Azt szeretném látni, nem többet, nem kevesebbet, hogy a mások szemében a szálkát is megtaláló Indexes sajtómunkások, ahogy oly sok megvádolt ember, vegyék a bátorságot, és kérjenek az oly sok megsértett embertől, a nőiségében megbántott nőtől (és édesenyától) bocsánatot. Mert másokat meghurcolni nagyfiúk, de ilyenkor felvállalni a saját felelősségüket már nem volt természetes, ezzel nyitni az általuk fújt #metoo ügyet nem volt meg a kellő erő és bátorság.
Tudom: Ártatlan sok ilyen eset ártatlan dolog volt. Senkit és senkinek az édesanyját nem akarták tenni, csak azt tették amit természetesnek gondoltak, és amit a környezetük is annak gondolt. Csakhogy azok is akikkel szemben ellenőrizetlen vádakat is azonnal bizonyított tényként kell kezelni, mert az Index prejudikál, ezt mondhatják. És az esetek egy részében hamis a vád, az Index pedig akár ártatlan embereket is segít tönkretenni. De ezzel már az újságírói etikát sutba vágó firkászoknak kell együtt élniük. Remélem ezzel együtt is jól alszanak.
Nem ellenük, értük haragszom. Mert emberi dolog elfogultnak lenni, újságírók és nem propagandisták, és sokféle hír jelenik meg. A gondolkodó ember sok dologról értesül, legfeljebb nem ért egyet az újságíróval, esetleg kiszúrja, hogy a sok ferdítéstől visszájára fordult a story, de tájékozódott. Éppen ezért sajnálom azt, hogy ezt az apró, de a hitelességük szempontjából fontos lépést nem tették meg. Így ugyanis nem tűnik reálisnak elvárni, hogy más, ha igazságtalanul vádolják is, többet tegyen (mondjon le a karrierjéről), többet tűrjön. És ha egy lap hitele akár csak ezen gyengül, akkor máskor is kevésbé fognak hinni neki.
Értük haragszom. De tudom, ilyen az Élet... És ilyen az Index.
