November 7. Van aki számára N7 day és a Mass Effectben elhunyt csapattársakat gyászolja, de van aki számára a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója. Annak a politikai rendszernek a születéséé ami ma is gyilkol. Méghozzá az elfogadhatónál jóval gyorsabb tempóban. Nincs már Sztálin, nincs Gulág, és hiányoznak a rögtönítélő bíróságok is. De számos generáció megtanulta: A cinkosok közt gyilkos aki néma, már nem érvényes, ma már szólni, megakadályozni a bajt III/III-as tempó. És nem szól, lapít, falaz azoknak akik tettei mások halálához vezet. Feljelenteni a bűnöst nagyobb bűnnek számít, mint gyermekek életét eldobni a profitért.
Halálsprint. Mondhatnám, hogy ízléstelen címke egy versenynek. De mondhatom azt is, hogy arról a helyzetről szól, amikor sokkal hamarabb, sokkal gyorsabban halnak meg az emberek, mint kellene. És azt sem vitatná senki, hogy a megelőzhető halál, kiváltkép akkor, ha nem csak egy ember halála, ha esetleg gyerekek halála is közé tartozik a legfontosabb témák egyike. S mivel a blogok felelőssége itt ugyanaz, mint a sajtóé, kevés fontosabb verseny van ennél.
Emlékszünk a veronai buszbalesetre? 17 hét halott, szinte egyszerre, rövid idő alatt. Sokkal gyorsabban arat a halál, mint kellene. S megértem, ha úgy kezdődik a kritika "nem csak ezt az ócska szöveget lövöm el, de ezzel az üggyel igyekszem odakerülni a címlapra." Csakhogy a legtöbb ilyen halálsprintnek van előzménye, és van folytatása is. Legyen szó buszról, hajóról, repülőgépről vagy akár egy veszélyes ipari üzemről egy dolog sokszor köszön vissza. Sokkal többször, mint kellene.
„Hogy lehet az, hogy sokan látták a veszélyt, és mégsem szólt róla senki? Miért hagyták, miért hagytuk, hogy megtörténjen” — szól az ismétlődő kérdés a hasonló esetek után. Mert csomó jel volt, és lehetetlen, hogy ne látta volna ezek jó részét senki.
Az élet pedig olyan, hogy aki ezt megkérdezi megfogadja magának, hogy szól. Aztán legközelebb mégsem szól, mert a haverok szerint az olyan III/III-as tempó. Sokszor fordul elő ez. Amikor tankolták a buszt, át kellett szivattyúzni az üzemanyagot a tartályok között, akkor minden érintett sofőr, az átalakítást végzők, a tulajdonosok tudtak a veszélyes szabálytalanságról. De még a pénzügyön is feltűnhetett, hogy egy tankolás üzemanyagköltsége megugrik, hiszen pár tízezer forinttal többről szól egy-egy befogadott számla.
És persze tudjuk: Oly sok ember feladata arra is figyelni, hogy ne tankolja meg a sofőr egy füst alatt valaki autóját is, s ne vigyen haza a kútról kannában üzemanyagot. Elhiszi bárki is, hogy senkinek sem tűnt fel, hogy rendszeresen több üzemanyag kerül a busz tankjába, mint amennyi hivatalosan belefér? Sokszor halljuk, azért hihetetlen egy összeesküvés-elmélet, mert sok embernek kellene hallgatnia, és ugye sok felháborító dolog miatt biztosan szólnának.
Biztosan?
Mindenki tudott a sofőr betegségéről, mindenki tudott a veszélyes plusz tankról, a fáradtság miatt kockázatos útitervről és arról, hogy azon a buszon gyerekek fognak ülni. Mégsem szólt senki. Mégsem tett senki semmit.
Úgy látszik mégsem. Úgy látszik a gyilkosok közt lévő néma cinkosok nem a közösséghez, hanem a bűntársaikhoz voltak lojálisak. A TASZ szerint a sajtó a közhatalmat ellenőrzi, az alapjogok a közhatalomtól védenek, akit nem a közhatalom öl meg, nem a közhatalom tesz tönkre, szerintük annak nem számítanak a jogai. Szerintem pedig amikor letagadják azt, hogy bizony a jogok az ilyen gyerekeket is védenék, a sajtó pedig többek között a cégeket, a gazdasági hatalmat is ellenőrizné, akkor is, ha az államhoz még nem jutott el a hír akkor annak az esélyét csökkentik, hogy valaki idejében szóljon.
Azért tesznek, hogy a következő balesetet se előzzük meg. Hogy a lehető legkevesebb ember gondolja úgy, hogy amikor feljelenteni nem mersz, de szólnod kellene, a forrását védő sajtó dolga az, hogy megkongassa a vészharangot. S utána ismerjük a folytatást: meg kell védeni a bűnös embert, mert annak több jár, mint a tisztességesnek. Nem hiszed? Akkor nézd meg milyen jogokat várnak el a börtönben, mi jut akár a hajléktalanoknak, vagy a mélyszegénységben élőknek egy-egy putriban.
Ne szólj, ne legyen hír, tagadjuk le a sajtó ilyen feladatát, legfeljebb meghal még néhány tucat gyerek. Őket akár el is lehet felejteni, mert az ő alapjogaik, az élethez való joguk mellékes egyeseknek, a jogokban csak az a fontos nekik, hogyan lehet ezzel a demokratikusan megválasztott vezetőket korlátozni.
Van persze látszólag fordított eset. Amikor az ártatlant is besározzák. Nos az valóban III/III-as tempó.
Lehet, hogy a fucking nála kötőszó, ordít, de ő volt az a nő akinél tündéribbet nem tudsz elképzelni. Tündérien kötekedik azzal aki határozottan mer szólni: Léteznek szabályok. Szabályok amiket vérrel írtak. Mert, ha a csomagok nem a helyükön vannak, akkor egy súlyos turbulencia esetén a repkedő csomagok akár ölhetnek is. Határozottan, hogy biztos észrevedd. — A fél médián végigrohanó történet szerint az utóbbi a halálos bűn. Sok utastárs szerint az előbbi volt az…
Ha politikai érdekből mehet a lejáratás, hiszen így támogatható a feminizmus, a neoliberalizmus, akkor sem érdekel senkit, hogy az ezt utánzó gyerekkel megszületik a cyberbullying és hányan halnak meg. A törvény határain belül maradók által okozott vélt sérelmeket lejáratóhadjárattal megtorolni természetes. Láttál már olyat, hogy ezekben az ügyekben amiken a baloldal pörög bárkit is érdekelt volna az igazság és ne a prekoncepció érvényesült volna?
Azt az ideológiát terjeszteni szent, felhívni a figyelmet a veszélyre úgy látszik a TASZ szerint felesleges. Hovatovább, ha a sajtó nem csak az eszmét szolgálná, hanem tenné a dolgát, az sértené ezeknek a mocskoknak a gyilkossághoz való jogát. Hogy? A törvény nem ismer ilyen jogot? Nem baj, sok olyan van amit a törvény nem ismer, de a fél baloldal szerint evidencia.
A sajtó önálló hatalmi ág. És sajnos megvan a saját hatalmi érdeke is. A halottakból, a síró szülőkből több a kattintás, mint abból, ha idejében jelzik a bajt. Az egyetlen amit tehetünk azért, hogy a sajtó működjön és segítsen megelőzni a bajt, ha tudatosítjuk az újságírókban ez egy igen fontos felelősségük.
Amikor arról beszélek, hogy amikor a TASZ a közhatalom korlátozására szűkíti a jogokat, a közhatalom ellenőrzésére a sajtó feladatait, akkor következetesen cserben hagyja azokat akiket a nyilvánosság erejének is védeni kellene. Gyerekek, felnőttek, tudosók, művészek, édesapák, édesanyák halálához járulnak hozzá tevőlegesen. Valódi, hús-vér áldozatok halálért tesznek.
Lehet tévedni. Párszor. De onnan, ha valaki szól róla, hogy ez ide vezet, majd mások újra, megint mások később újra és újra, de marad ugyanaz a politika, ugyanaz az irány, akkor nehéz nem szándékosságra, erkölcstelenségre gondolni. És persze erről nem csak a TASZ tud, de az Index is. Mégis a TASZ ilyen sajtó- és jogértelmezésének adnak helyet.
