IndexFigyelő

Ha azt mondanám, az Indexxel kezdődött az egész, hazudnék. Az igazság szerint jóval kevésbé szól ez az Indexről, mint egy jelenségről. Egy jelenségről, amire hosszú ideig nem figyeltem, sőt ami kapcsán hosszú ideig természetesnek tartottam egy olyan véleményt, amiről viszont időközben kiderült, hogy nem elfogadható. Viszont majdnem biztos, hogy te is természetesnek tartod. Ez a vélemény a napokban visszaköszönt az Indexen. A TASZ véleményét átvették, az enyémet valószínűleg sosem tennék ki a vitacikkek közé, így kénytelen vagyok máshol válaszolni.

A TASZ-ra is haragszom, de itt sem mondanám, hogy ellenük haragszom. Haragszom, mint arra az emberre, aki annak ellenére hisz el egy hazugságot, hogy annak nyilvánvaló voltára ezer és egy alkalommal hívták fel a figyelmet. Aki terjeszti a hazugságot, mert elhitte, mert a saját visszhang-kamrájában igaznak tetszik, mert a megerősítési torzítás és az előítélet nagy úr.

Haragszom. Mert amikor az Indexen a propaganda sajtó helyzetéről az ő vitaindítójuk alapján megy a vita, akkor egy olyan állítást kell kerülgetnünk, amiről aki azt leírta is tudta, hogy miért hamis az állítás. Mondhatnám azt, hogy hazudik, de az igazság csak az, hogy annyira természetessé vállt számára a kettős mérce, hogy nem tud attól elvonatkoztatni.

Az alapjogok az egyéneket védik a közhatalommal szemben, nem pedig fordítva. Ezek a jogok azért vannak, hogy a polgárok szabadságának védelmében korlátozzák a közhatalmat. Ez értelemszerűen igaz a sajtószabadságra is. A sajtószabadságnak az a rendeltetése, hogy védelmet nyújtson az olyan kormányzati beavatkozásokkal szemben, amelyek elfogadhatatlan módon útját állják a közügyekről szóló szabad vitának és tájékoztatásnak (mint amilyen a cenzúra, a szerkesztőségek megfigyelése, az újságírók bebörtönzése, a tudósítás indokolatlan akadályozása stb.). Az alapjogoknak az államot korlátozó funkciójából következik, hogy ezek a jogok csak az államtól ténylegesen független személyeket és szervezeteket illetik meg.

Az alapjogok nem csak a közhatalommal szemben védenek, hanem ezeket a jogokat senki sem korlátozhatja önhatalmúan. Sem gazdasági hatalom, sem egyház, sem pedig egy a közösség befolyásolására képes híresség, vagy akár sajtóorgánum. Amikor a sajtószabadság, a szólásszabadság valakit megillet, akkor nem lehet ettől úgy elrettenteni, hogy a szavait kiforgatjuk, őt magát pedig lejáratjuk, ellehetetlenítjük. A „hitem szerint” kezdetű közlések pedig a szólásszabadság mellett a lelkiismereti- és vallásszabadság védelmét is élvezik. Az Ákos ügyben az adott ideológiai oldalt kedvelők folyamatos zaklatással, a művész egzisztenciáját fenyegető követelésekkel ezeket a szabadságjogokat megsértették. Ugyanakkor a saját véleményük elmondásához, a saját tulajdonuk feletti rendelkezéshez (a pénzüket nem kell olyannál elkölteni aki nem tetszik nekik) természetesen joguk van.

A közhatalom egyik legfontosabb funkciója azon helyzeteknek a kezelése, ahol egyes jogok, alapjogok ütköznek. Az addig terjedjen a szabadságom, amíg más jogait nem sérti liberális alapelv egyik fő problémája, hogy az ütköző alapjogok esetén nem jelent útmutatást. Ha az állam ki is jelölné a határokat, meddig, melyik jog és szabadság érvényesül, ezek a határok bonyolultak, és ha a szabályok legkisebb megsértése is már súlyos jogsértést jelent átláthatatlan szabályok mellett az élhetetlen helyzet. De az átláthatatlan jogi káosz érzésem szerint, mind a tisztességes eljáráshoz való jogot, mind a jogbiztonságot sértené. Ha ehhez a két jogomhoz ragaszkodom, és átlátható szabályozást akarok, akkor a szólásszabadság sérül. Ha a szólásszabadságnak maximális teret akarok adni, amíg más jogait nem sérti, akkor az átláthatatlan jogi környezet csapdahelyzetével más jogaim sérülnek.

A közhatalom itt teremt egyensúlyt. 

A szólásszabadság, sajtószabadság híveinek egyik fontos jelmondata az, hogy bár nem értek veled egyet, sőt gyűlöletes számomra az amit mondasz, engem is sért, de mégis meghalnék azért, hogy elmondhasd. Ez az alapérték teljesen ellentétes például a politikai korrektség elvárásával. A politikai korrektséget kikényszerítő gyűlöletkampányok más emberi méltóságát sértik, számos más alapjogát sértik és öncenzúra kikényszerítésére alkalmasak. A TASZ véleménye első ponton azért felháborító, mert az alapjogsértések áldozatait aszerint diszkriminálja, hogy ki követi el a jogsértést. A TASZ álláspontja törvény egyenlő védelméhez való, az Emberi jogok egyetemes nyilatkozatában szereplő, jogot (mint alapjogot) megsértve valósítana meg diszkriminációt, és mint ilyen állítás teljesen és tökéletesen elfogadhathatlan. 

A sajtószabadság olyan alapjog ami nem csak egyént, mint természetes személyt, illet meg, hanem jogi személyeket is. A törvény előtti egyenlőség miatt minden természetes és jogi személyt egyenlő módon és mértékben kell az ilyen jogoknak védeni. Ahhoz, hogy a közhatalom ne felettünk álljon, hanem belőlünk választópolgárokból álljon, a törvény előtti egyenlőség kapcsán az államot (ami belőlünk emberekből áll) ahol lehetséges  ugyanazok a jogok kell, hogy megillessék, mint a többi jogi személyt. Ha ugyanis az államot kivennénk a hasonló alapjogok védelme alól, akkor bármely nemzetközi eljárásban azt lehetne mondani, hogy az államot nem illeti meg mondjuk a tisztességes eljáráshoz való jog, ez pedig a közösség egésszére nézve beláthatatlan következményekkel járna, és a törvény előtti egyenlőség önkényes és indokolatlan felrúgását jelentené. 

Egy olyan szervezet ami ezeket a jogokat lenne hivatott képviselni nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy ilyen kérdésben veszélyes diszkriminációt folytasson, mert a mi sérthetünk jogokat, te nem, nekünk vannak jogaink X célpontunknak nincsenek jellegű érvelés legkisebb jele is az alapjogok képviseletének egészét hiteltelenítheti. 

Emlékszel a BKK e-jegy botrányára? Kiderült mennyi minden nem biztonságos. Odaát talán az elsők között szóltam arról, hogy bizony az SSL / TLS kapcsán is súlyos hibák vannak. A téma megjárta többször az Index címlapját, akár blogokból átvéve, akár cikként. Az újságíró szerint akkor ez a biztonság fontos volt. De valahogy amikor az Indexhez tartozó blog platform került elő, a biztonság elmaradt, a kizárólag http://-t támogató rendszer megmaradt.

Hogy? Itt, a reblog.hu-n is? Igaz. Csakhogy nehezen hiszem azt, hogy az Origo és a Reblog.hu is úgy tálalta volna a BKK ügyben a BKK nyilvánvaló biztonsági hibáit. Így marad a sok szempontból rossz döntés és annak az ismeretlen oka. Viszont nincs meg a nyilvánvaló kettős mérce.

Haragszom az Indexre. Nem ellene haragszom persze, hanem érte haragszom. De tudom, hogy ezt ott, az ő blog platformjukon hiába írnám meg. Sem ők nem foglalkoznának vele, hiszen megy a szekér, sem az olvasók többsége, hiszen nem akarnák sok emberhez eljuttatni a panaszokat.

Haragszom rájuk. Nem csak azért, mert a másik oldal könnyen kapja meg tőlük a hírhamisító címkét – joguk van a címkézéshez – miközben ők maguk is sokszor minimum elfogultak. A szabad véleménynyilvánítás nekik is jár, tévedni is szabad, sőt megerősítési torzításban szenvedő újságíró is lehet.

Azért haragszom rájuk, mert miközben a másik oldalt azért is vádolják, mert egyoldalú, sok kérdésben ők sem adnak teret a sajátjuktól eltérő véleményeknek. Azért haragszom, mert a saját véleményüket ténynek, magától értetődőnek állítják be, míg az ellenvéleményt a szőnyeg alá söpörnék.

És haragszom rájuk, mert a saját, magától értetődőnek, kötelezőnek mondott normáik a saját tetteik kapcsán nekik sem szentek.

Az Indexes újságíró is volt már részeg, mondott már olyat amit józanul nem mondana ki, tett már olyat, amit józan felnőtt fejjel nem tenne meg. És vannak nők, lányok, akiknek #metoo storyjában Indexes újságíró a szereplő.

Nem kell nagy dologra gondolni, azon az oldalon egy kéretlen bók is elég a szexuális zaklatás tényként állításához, kicsit ittasan, egy buliban valami ami mindenki szerint ártatlan lenne, de az áldozat szerint zaklatás, szerintük már halálos bűn, online gyűlölethullámot, ellehetetlenítést és halálig tartó megszégyenítést érdemel.

Szerintem ez utóbbi Cyberbullying. És szerintem nem csak ebben a kérdésben vannak túlkapásaik, és olykor a tőlük ideológiailag távol álló nőket megsértik. Nem is gondolva arra, hogy esetleg nőiségükben is megsértik őket, nem is gondolva arra, hogy ez maximális bunkóság. Sőt arra sem, hogy esetleg mondjuk az ismeretlen olvasójuk édesanyját, vagy édeslányát sértegetik. 

Nem kívánok arról beszélni, vajon mi lenne, ha Szabó vagy Varga anyuka kapná az ívet, mert másokat ennyiben semmibe vevő Indexes újságírót nevelt a fiából. Pedig sejtjük, lenne kettős mérce!

Azt szeretném látni, nem többet, nem kevesebbet, hogy a mások szemében a szálkát is megtaláló Indexes sajtómunkások, ahogy oly sok megvádolt ember, vegyék a bátorságot, és kérjenek az oly sok megsértett embertől, a nőiségében megbántott nőtől (és édesenyától) bocsánatot. Mert másokat meghurcolni nagyfiúk, de ilyenkor felvállalni a saját felelősségüket már nem volt természetes, ezzel nyitni az általuk fújt #metoo ügyet nem volt meg a kellő erő és bátorság.

Tudom: Ártatlan sok ilyen eset ártatlan dolog volt. Senkit és senkinek az édesanyját nem akarták tenni, csak azt tették amit természetesnek gondoltak, és amit a környezetük is annak gondolt. Csakhogy azok is akikkel szemben ellenőrizetlen vádakat is azonnal bizonyított tényként kell kezelni, mert az Index prejudikál, ezt mondhatják. És az esetek egy részében hamis a vád, az Index pedig akár ártatlan embereket is segít tönkretenni. De ezzel már az újságírói etikát sutba vágó firkászoknak kell együtt élniük. Remélem ezzel együtt is jól alszanak. 

Nem ellenük, értük haragszom. Mert emberi dolog elfogultnak lenni, újságírók és nem propagandisták, és sokféle hír jelenik meg. A gondolkodó ember sok dologról értesül, legfeljebb nem ért egyet az újságíróval, esetleg kiszúrja, hogy a sok ferdítéstől visszájára fordult a story, de tájékozódott. Éppen ezért sajnálom azt, hogy ezt az apró, de a hitelességük szempontjából fontos lépést nem tették meg. Így ugyanis nem tűnik reálisnak elvárni, hogy más, ha igazságtalanul vádolják is, többet tegyen (mondjon le a karrierjéről), többet tűrjön. És ha egy lap hitele akár csak ezen gyengül, akkor máskor is kevésbé fognak hinni neki. 

Értük haragszom. De tudom, ilyen az Élet... És ilyen az Index.