Ha azt mondanám, az Indexxel kezdődött az egész, hazudnék. Az igazság szerint jóval kevésbé szól ez az Indexről, mint egy jelenségről. Egy jelenségről, amire hosszú ideig nem figyeltem, sőt ami kapcsán hosszú ideig természetesnek tartottam egy olyan véleményt, amiről viszont időközben kiderült, hogy nem elfogadható. Viszont majdnem biztos, hogy te is természetesnek tartod. Ez a vélemény a napokban visszaköszönt az Indexen. A TASZ véleményét átvették, az enyémet valószínűleg sosem tennék ki a vitacikkek közé, így kénytelen vagyok máshol válaszolni.
Hogy a különbség világos legyen, először azt kell tisztázni, hogy a demokráciák miért védik a sajtót: a közéletet ellenőrző, tényfeltáró és véleményformáló szerepe miatt. A sajtó a közhatalom társadalmi kontrollját, az ország sorsát alakító döntéshozók intézkedéseinek és cselekedeteinek megismerését és megvitatását, a társadalmi viták tény- és tárgyszerűségét biztosítja.
Ez az állítás viszont hamis. Továbbmegyek, egy olyan hazugság amit adott szervezetek hitetnek el velünk, és ami borzasztóan káros. Viszgáljuk meg ezt 4 főbb oldalról.
A TASZ véleménye kirekesztő
Az egyes alapvető szabadságjogok és az emberi jogok nem tudnak önállóan, a levegőben lógva érvényesülni. Alapvető példa, hogy az élethez való jog elvételével az összes többi jog kiüresedik. A lelkiismereti- és vallásszabadság, mint alapjog, akkor és csakis akkor tud érvényesülni, ha az alternatívákat megismerhetjük.
Éppen így a szabad választáshoz való jog is kiüresedik, ha a szavazólapon szereplő nevekhez nem tudjuk, hogy kik, milyen politika tartozik. És akkor is, ha ezeket a többi politikai oldal saját értékeit bemutató sajtótermékek, beleértve mind a kormánypárti, mind a rivális ellenzéki pártok saját propaganda sajtójának ellenőrző funkcióját kizárjuk. Hiszen ez esetben egyes oldalak ellenőrizetlenül törhetnének a hatalom megszerzésére, ami a választás tisztaságát aláásná.
Fontos tehát az élet sok területén az alternatívák megismerése. Életmódban, értékválasztásban, politikai oldalak közötti választásban, stb. Ezen alternatívák megismeréséhez hozzá tartozik, hogy minden ilyen alternatíva, a kormánypártoké, kormányé is egyaránt megjelenhessen, kampányolhasson a sajtóval és egyaránt valós eséllyel tudja az üzenetetit közvetíteni. Ebből kirekeszteni egyes szereplőket, a sajtónak ezt a szerepét tagadni hazugság.
A TASZ véleménye diszkriminatív, emberi jogokat sért
Amikor a TASZ a közhatalom társadalmi kontrolljáról beszél, akkor kihagyja például az egyházi hatalom kontrollját, a gazdasági hatalom kontrollját. De azt is, hogy a médiapiac szereplői egymást is ellenőrzik. Sőt bármely szerevezet, csoport ideológiai felett is kontrolt kellene jelenteni. Ez viszont nem csak az egyes ellenőrzendő csoportok között jelent diszkriminációt, hanem ezek áldozatai számára is különböző védelmet jelentene.
A törvény egyenlő védelméhez való jog pedig alapvető emberi jog. Így a TASZ véleményébe burkolt diszkrimináció ezt az emberi jogot közvetlenül és nyíltan sértené, ha elfogadnánk. A törvény egyenlő védelméhez való jog sérülése viszont minden olyan jogot kiüresít amit a törvénynek egyenlő mértékben és módon védenie kellene. Így a TASZ álláspontjának elfogadása gyakorlatilag bármely tetszőleges emberi jog sérelmének, legalább lehetőség szintű, elfogadását is jelenti.
A TASZ véleménye önkényes, antidemokratikus
A törvény és a nemzetközi egyezmények által garantált alapjogok kapcsán azt szűkíteni, hogy ezek mire és kire érvényesek csak a jogalkotónak van joga és demokratikus felhatalmazása. A vélemény kirekesztő és diszkriminatív voltának bemutatása is elegendő arra, hogy bemutassuk a TASZ értelmezése ezeket az alapjogokat korlátozná, méghozzá bármely alkotmányos vagy demokratikus felhatalmazás nélkül.
A TASZ írása hiányos
A TASZ sok kérdésre nem tért ki. Az első vizsgálati szempont alapján könnyű megérteni, hogy mondjuk a Hustler magazin miért része a sajtószabadságnak. A blog.hu-n üzemelő Válasszunk blog egy érdekes felvetéssel mutatta ezt be. Feltett egy erotikus képet, és feltette a kérdést, hogy mit látsz a képen. De nem csak a nőt látod, ahogy modellt áll, hanem azt a tényt is látod, hogy ezt megteheti. Mert nem szólt közbe például a „modern, progresszív, zöld és feminista baloldal” letiltva minden hasonló próbálkozást.
Mert az életben nem csak az a szempont, hogy ez a feministák szerint tárgyiasítja a nőket, hanem az is, hogy a másik lelkiismereti- és vallásszabadsághoz való joga arra is kiterjed, ha szerinte nőként belefér a pornózás, hát élhet ő abból. Az, hogy az ő normái is egyenértékűek lehetnek azt jelenti ő sem kevésbé fontos ember, és itt értjük az emberi méltósághoz való jogot. Azzal, hogy az emberi méltósághoz való jogot tiszteljük, nem lehet valakit öngyilkosságba hajszolni, az élethez való jogot is védjük.
Mindez viszont nem jelenti azt, hogy mondjuk Kunhalmi Ágnesnek nyilatkoznia kellene akkor, ha a Hustler arról akarna írni, hogy a vezető politikusok érték-választása a szexualitást érintő kérdésekben mivel jár együtt az ágyban. Azt ugyanis, hogy milyen adat nyilvános, mit kell megosztani azt meghatározza a törvény. És ezeket az adatokat bármely szervezet a törvényes kereteken belül bármyel formában közölheti. Ezen túl, a no comment, a nem válaszolok általában megengedett. Persze saját kockázatra. Az általános nem válaszolok, a bojkott semmi mást nem von magával, minthogy bármely kérdésben ezt a választ kell feltételezni.
Egy párt bojkottálja a közmédiát. Annak az adásidejéből kellene az adott pártra is jusson adott idő, ezt az időt ki lehet tölteni az adott pártot megkérdezve, ha ők megjelennek. Ha nem jelennek meg? Hát a közmédia tervezhet egy vitaestet az adott párt programjáról. Nem párthoz tartozó, független megszólalok vitatkozhatnak, csak éppen a párt mellett megszólaló valamivel gyengébb lesz. A politikus aki nem ment el, nem panaszkodhat, hogy aki helyette ott volt rosszul reprezentálta a programjukat.
A gyenge, megdönthető érvek hangsúlyozása, az azokat megvédeni képtelen érvelők, a párt távolmaradása a kritikus környezettől visszaüt. Az is, ha a párt támogatóit, választóit megszólaltató vitában a párt egyes botrányairól, egyes korrupciós ügyekről felteszik a kérdést, hogy erre mégis hogyan lehet szavazni, akkor arra még gyengébb válasz fog születni. Utána pedig jön az, hogy ez a párt már megkapta az ő programjának szánt időt. Ez az ő döntése, nincs vele gond. A gond akkor van, ha a TASZhoz hasonlóan megkérdőjelezi egyes újságírók jogait. Ez ugyanis már alapjogok sérelmét jelenti.
Konklúzió: A TASZ vitaindító írása bűncselekménnyel határos
A TASZ véleménye a következőt írja:
Az alapjogok az egyéneket védik a közhatalommal szemben, nem pedig fordítva. Ezek a jogok azért vannak, hogy a polgárok szabadságának védelmében korlátozzák a közhatalmat.
Az alapjogok az egyének jogai és nem mások korlátai. Ha csak a közhatalommal szemben védelemről beszélnénk az nagyon komoly probléma, mert azt jelentené: Ezek az alapjogok bárki által megtiporhatók. Bráki is elhiszi ezt a TASZnak, vagy az Index hitele, az ottani megjelenés kapcsán az INDEXnek feltételezheti, hogy az alapjogok csak a közhatalommal szemben védenek, vele szemben nem. Ha pedig vele szemben nem vdenek ezek a jogok, akkor amikor ő ignorálja ezeket a jogokat, akkor az bizonyára nem veszélyes a társadalomra, hiszen ezek a jogok eleve nem őt korlátoznák.
Egy jogvédelemmel foglalkozó szervezetnél van sokféle szakember. Könnyű felmérni, hogy ez esetben a mérlegelő ember befolyásolásával mások jogainak megsértéséhez, bűncselekményhez járultak hozzá. Ez pedig megengedhetetlen.
A politikai korrektség, az áldozathibáztatást kiáltó feminizmus nevében egyre több vitában korlátozzák részben a szólásszabadságot, részben pedig újságírókat kirúgatva a sajtószabadságot. Az ilyen politikát támogató civil szervezetek mögött időről időre feltűnik Soros György és alapítványa. Érdekes, hogy az önkényes jogkorlátozás a TASZ részéről az ilyen szervezetek ellenőrzését is kizárja a sajtószabadság kérdéséből és az érintett szervezetek jogsértéseit, az ilyen jogsértések áldozatainak esélyeit a fellépésre is korlátozni akarná a TASZ fellépése.
Lehet arról beszélni, hogy nem nekem fájnak az ilyen torzítások bűnei. Csak ez esetben eszembe jut Martin Niemöller verse:
Mikor a nácik elvitték a kommunistákat,
csendben maradtam,
hisz nem voltam kommunista.
Amikor a szakszervezeti tagokat vitték el,
csendben maradtam,
hisz nem voltam szakszervezeti tag.
Amikor a szocialistákat bezárták,
csendben maradtam,
hisz nem voltam szocialista.
Amikor a zsidókat bezárták,
csendben maradtam,
hisz nem voltam zsidó.
Amikor engem vittek el,
nem maradt senki,
aki tiltakozhatott volna.
Vajon véletlen, hogy az emberi jogokat sértő diszkrimináció, pont a partnereiket, elvbarátaikat védi? Vajon a fenti nyílvánvaló dolgokat a TASZ egyetlen szabadságjogokkal foglalkozó szakembere sem ismerte fel? Vagy inkább cseppet sem véletlen a diszkrimináció, és a fenti nyilvánvaló dolgokat kihagyó, sokakat meggyőzni képes, tekintélyre építő félrevezető magyarázat nagyon is tudatos?
