A TASZ-ra is haragszom, de itt sem mondanám, hogy ellenük haragszom. Haragszom, mint arra az emberre, aki annak ellenére hisz el egy hazugságot, hogy annak nyilvánvaló voltára ezer és egy alkalommal hívták fel a figyelmet. Aki terjeszti a hazugságot, mert elhitte, mert a saját visszhang-kamrájában igaznak tetszik, mert a megerősítési torzítás és az előítélet nagy úr.
Haragszom. Mert amikor az Indexen a propaganda sajtó helyzetéről az ő vitaindítójuk alapján megy a vita, akkor egy olyan állítást kell kerülgetnünk, amiről aki azt leírta is tudta, hogy miért hamis az állítás. Mondhatnám azt, hogy hazudik, de az igazság csak az, hogy annyira természetessé vállt számára a kettős mérce, hogy nem tud attól elvonatkoztatni.
Az alapjogok az egyéneket védik a közhatalommal szemben, nem pedig fordítva. Ezek a jogok azért vannak, hogy a polgárok szabadságának védelmében korlátozzák a közhatalmat. Ez értelemszerűen igaz a sajtószabadságra is. A sajtószabadságnak az a rendeltetése, hogy védelmet nyújtson az olyan kormányzati beavatkozásokkal szemben, amelyek elfogadhatatlan módon útját állják a közügyekről szóló szabad vitának és tájékoztatásnak (mint amilyen a cenzúra, a szerkesztőségek megfigyelése, az újságírók bebörtönzése, a tudósítás indokolatlan akadályozása stb.). Az alapjogoknak az államot korlátozó funkciójából következik, hogy ezek a jogok csak az államtól ténylegesen független személyeket és szervezeteket illetik meg.
Az alapjogok nem csak a közhatalommal szemben védenek, hanem ezeket a jogokat senki sem korlátozhatja önhatalmúan. Sem gazdasági hatalom, sem egyház, sem pedig egy a közösség befolyásolására képes híresség, vagy akár sajtóorgánum. Amikor a sajtószabadság, a szólásszabadság valakit megillet, akkor nem lehet ettől úgy elrettenteni, hogy a szavait kiforgatjuk, őt magát pedig lejáratjuk, ellehetetlenítjük. A „hitem szerint” kezdetű közlések pedig a szólásszabadság mellett a lelkiismereti- és vallásszabadság védelmét is élvezik. Az Ákos ügyben az adott ideológiai oldalt kedvelők folyamatos zaklatással, a művész egzisztenciáját fenyegető követelésekkel ezeket a szabadságjogokat megsértették. Ugyanakkor a saját véleményük elmondásához, a saját tulajdonuk feletti rendelkezéshez (a pénzüket nem kell olyannál elkölteni aki nem tetszik nekik) természetesen joguk van.
A közhatalom egyik legfontosabb funkciója azon helyzeteknek a kezelése, ahol egyes jogok, alapjogok ütköznek. Az addig terjedjen a szabadságom, amíg más jogait nem sérti liberális alapelv egyik fő problémája, hogy az ütköző alapjogok esetén nem jelent útmutatást. Ha az állam ki is jelölné a határokat, meddig, melyik jog és szabadság érvényesül, ezek a határok bonyolultak, és ha a szabályok legkisebb megsértése is már súlyos jogsértést jelent átláthatatlan szabályok mellett az élhetetlen helyzet. De az átláthatatlan jogi káosz érzésem szerint, mind a tisztességes eljáráshoz való jogot, mind a jogbiztonságot sértené. Ha ehhez a két jogomhoz ragaszkodom, és átlátható szabályozást akarok, akkor a szólásszabadság sérül. Ha a szólásszabadságnak maximális teret akarok adni, amíg más jogait nem sérti, akkor az átláthatatlan jogi környezet csapdahelyzetével más jogaim sérülnek.
A közhatalom itt teremt egyensúlyt.
A szólásszabadság, sajtószabadság híveinek egyik fontos jelmondata az, hogy bár nem értek veled egyet, sőt gyűlöletes számomra az amit mondasz, engem is sért, de mégis meghalnék azért, hogy elmondhasd. Ez az alapérték teljesen ellentétes például a politikai korrektség elvárásával. A politikai korrektséget kikényszerítő gyűlöletkampányok más emberi méltóságát sértik, számos más alapjogát sértik és öncenzúra kikényszerítésére alkalmasak. A TASZ véleménye első ponton azért felháborító, mert az alapjogsértések áldozatait aszerint diszkriminálja, hogy ki követi el a jogsértést. A TASZ álláspontja törvény egyenlő védelméhez való, az Emberi jogok egyetemes nyilatkozatában szereplő, jogot (mint alapjogot) megsértve valósítana meg diszkriminációt, és mint ilyen állítás teljesen és tökéletesen elfogadhathatlan.
A sajtószabadság olyan alapjog ami nem csak egyént, mint természetes személyt, illet meg, hanem jogi személyeket is. A törvény előtti egyenlőség miatt minden természetes és jogi személyt egyenlő módon és mértékben kell az ilyen jogoknak védeni. Ahhoz, hogy a közhatalom ne felettünk álljon, hanem belőlünk választópolgárokból álljon, a törvény előtti egyenlőség kapcsán az államot (ami belőlünk emberekből áll) ahol lehetséges ugyanazok a jogok kell, hogy megillessék, mint a többi jogi személyt. Ha ugyanis az államot kivennénk a hasonló alapjogok védelme alól, akkor bármely nemzetközi eljárásban azt lehetne mondani, hogy az államot nem illeti meg mondjuk a tisztességes eljáráshoz való jog, ez pedig a közösség egésszére nézve beláthatatlan következményekkel járna, és a törvény előtti egyenlőség önkényes és indokolatlan felrúgását jelentené.
Egy olyan szervezet ami ezeket a jogokat lenne hivatott képviselni nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy ilyen kérdésben veszélyes diszkriminációt folytasson, mert a mi sérthetünk jogokat, te nem, nekünk vannak jogaink X célpontunknak nincsenek jellegű érvelés legkisebb jele is az alapjogok képviseletének egészét hiteltelenítheti.
